Pók szó jelentése
pók (főnév)
1. Ízeltlábú állat nyolc lábbal, amelynek két részből álló teste, csáprágói és gömbölyded potroha van. Ragadozó életmódot folytat, és többségük zsákmányszerzésre hálót sző.
Vannak olyan pókok is, amelyek háló nélkül vadásznak. A pincében több pók él háborítatlanul.
2. Átvitt értelemben: Pókhálószerű minta áttört hímzéseknél vagy csipkéknél.
Az asszony egy pókot horgol. A terítő közepét egy pók díszíti.
3. Átvitt értelemben, argó: Ismeretlen ember; főleg esetlen vagy kellemetlen férfi; pasas, alak.
Egy unalmas pók ül le a vonatfülkében. Valami pók keresi a főnököt, de nem mutatkozott be.
4. Átvitt értelemben, állattan: Kóros daganat egy ló vagy más haszonállat lábán. Ízületi- vagy íngyulladás okozza, és lehet puha is, kemény is.
A kocsis észrevesz egy kemény pókot az egyik lova mellső lábán. A pókot megmutatják az állatorvosnak.
Eredet [pók < ómagyar: pók < ősmagyar: ponk, pánk (pók < mozdulatlan, „pangó”, „lekötött”) < póka (kötés) < dravida: pikku (bog, kötés)]
