Otthon szó jelentése
otthon (főnév)
1. Állandó lakóhely, ahol egy család huzamos időn át él. Saját használatú ház, lakás, élettér, ahol egy személy vagy család saját háztartást vezet, tevékenykedik, pihen, és személyes tárgyait tárolja, értékeit őrzi. Biztonságos menedék, ahol jól érezzük és kipihenjük magunkat.
Az ember békés és barátságos otthont teremt a családjának. Munka után jó érzés hazatérni az otthonomba.
2. Átvitt értelemben: Családias lakóhely, barátságos lakás, ház vagy kényelmes környezet.
A fiatal pár igazi otthont alakított ki a bérlakásból. A saját otthon magán viseli a nő ízlését. Az albérletben lakó férfi otthona a külön bejáratú szobája.
3. Átvitt értelemben: Teljes ellátást biztosító intézmény, ahol időskorúak, egészségügyileg rászorulók, intézetben nevelkedő gyerekek, fiatalkorúak laknak együtt.
Az árva gyerekek otthonban élnek. Az egyedül élő nénit a távol élő rokonai otthonba adják, mert nem tudják ápolni.
4. Átvitt értelemben: Kulturális vagy társasági élet számára szolgáló intézmény, hely, amelyet különféle közösségek, szervezetek tevékenységének nyújt lehetőséget.
Régen a munkásotthonban töltötték el a gyári dolgozók a szabad idejüket. A városvédő egyesület otthona művelődési ház.
Eredet [otthon < ott + hon (főnév)]
