Otthon szó jelentése
otthon (főnév)
1. Személyes lakóhely, ahol egy család él huzamosabb időn át. Egy ház, lakás, ahol egy személy, család saját háztartással rendelkezik.
Minden ember békés és barátságos otthont szeretne családjának. Az ifjú pár saját otthonra vágyik, mert most még a lány szüleinél laknak.
2. Átvitt értelemben: Családias lakóhely, barátságos lakás, ház vagy családias környezet.
A fiatal pár igazi otthont alakított ki a bérlakásból. A saját otthon magán viseli a nő ízlését. Az albérletben lakó férfi otthona a külön bejáratú szobája.
3. Átvitt értelemben: Teljes ellátást biztosító intézmény, ahol időskorúak, egészségügyileg rászorulók, intézetben nevelkedő gyerekek, fiatalkorúak laknak együtt.
Az árva gyerekek otthonban élnek. Az egyedül élő nénit a távol élő rokonai otthonba adják, mert nem tudják ápolni.
4. Átvitt értelemben: Kulturális vagy társasági élet számára szolgáló intézmény, hely, amelyet különféle közösségek, szervezetek tevékenységének nyújt lehetőséget.
Régen a munkásotthonban töltötték el a gyári dolgozók a szabad idejüket. A városvédő egyesület otthona művelődési ház.
Eredet [otthon < ott + hon (főnév)]
