Orom szó jelentése
orom (főnév)
1. Kiemelkedő rész, amely egy nagyobb tárgy, építmény, hely tetején csúcsosan vagy taréjosan kiáll; egy tárgy, építmény, felszíni forma, hely legteteje, csúcsa.
A domb ormáról jól lehet szánkózni télen. A zászlót a ház ormára tűzik ki.
2. Hegycsúcs, amelyik meredeken emelkedik ki.
A hegymászó feljut az oromra. Az ormon kitűzi a magával hozott zászlót.
3. Építészet: Háromszög alakú fal, amely az épület utca felőli oldalán a nyeregtetőt függőlegesen metszi; oromfal.
A kőművesek téglából felépítik a ház ormát. Az ormon egy kis ablak nyílik.
Eredet [orom < ómagyar: orom, ormó < ősmagyar: morj, orj (kiemelkedés) < dravida: óram, arei (kiemelkedés, csúcs)]
Lezárva 7K: 2013. augusztus 20., 12:24
