Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Orom szó jelentése

orom (főnév)

1. Kiemelkedő rész, amely egy nagyobb tárgy, építmény, hely tetején csúcsosan vagy taréjosan kiáll; egy tárgy, építmény, felszíni forma, hely legteteje, csúcsa.

A domb ormáról jól lehet szánkózni télen. A zászlót a ház ormára tűzik ki.


2. Hegycsúcs, amelyik meredeken emelkedik ki.

A hegymászó feljut az oromra. Az ormon kitűzi a magával hozott zászlót.


3. Építészet: Háromszög alakú fal, amely az épület utca felőli oldalán a nyeregtetőt függőlegesen metszi; oromfal.

A kőművesek téglából felépítik a ház ormát. Az ormon egy kis ablak nyílik.


Eredet [orom < ómagyar: orom, ormó < ősmagyar: morj, orj (kiemelkedés) < dravida: óram, arei (kiemelkedés, csúcs)]


Lezárva 7K: 2013. augusztus 20., 12:24





WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)