Or szó jelentése
-or, -tor (főnévképző)
1. Aki vagy ami az említett dolgot csinálja.
kommunikátor, viador
Az erőművekben generátor állítja elő a villamos energiát. A gazda kultivátorral lazítja fel a talajt vetés előtt.
2. Az említett tevékenységgel, jellemzővel leírható személy, dolog.
kalandor
A nyomor az elnyomás kísérője.
Eredet [-or < latin: -or (főnévképző)]
-or, -er, -ör (névszóképző)
Az említett jellemzőjű (dolog).
tudor, szeder, tömör
A csucsor a bogyója csúcsos végéről kapta a nevét.
Eredet [-or, -er, -ör < ómagyar: -r (-os; régi melléknévképző)]