Ont szó jelentése
ont (ige)
1. Folyadékot nagy mennyiségben áraszt, ereszt, szolgáltat egy (zárt) helyről kifelé.
A nyitva hagyott csap ontja magából a vizet. Az olajkutak ontják a föld mélyén levő nyersolajat.
2. Átvitt értelemben: Nagy mennyiségben ad, szolgáltat.
A reklámszövegíró ontja magából a rövid, csattanós mondatokat. A nyári nap ontja a forróságot.
3. Átvitt értelemben: Nagy mennyiségben termel, gyárt.
A nyomdagép ontja a kinyomtatott lapokat. Az autógyár ontja a kész személygépkocsikat.
4. Átvitt értelemben: Szabadjára enged indulatot, főleg haragot, bosszúságot; gátlás nélkül kitörni enged.
A dühös katona ontja a haragját az ellenségre. A feldühödött állat arra ontja a mérgét, akit csak talál.
5. Régies: Tömegesen pusztít, rombol; épületet, épületrészt, sziklafalat omlasztva rombol.
Az ágyúk fáradhatatlanul ontják az ostromlott vár falait. A bányában robbantással ontják a követ.
Eredet [ont < ómagyar: om(ol) (omlik) + (í)t (igeképző) < ömlik]
