Tartalom

Olvas

olvas (ige)

Írást megért. Leírt mondatok betűit sorról-sorra nézve végighalad egy szövegen, és a szavakat hangosan kimondva (vagy kimondás nélkül) felfogja a lejegyzett tudnivalókat, gondolatokat.

A tanuló a tankönyvet olvassa. A fennhangon olvasás arra tanít, hogy pontosan olvassunk. A címzett a levelet olvassa. A testvérek ketten olvasnak egy nagy könyvet.

További részletezés

1. Írott szöveget megért, és abból ismeretet szerez. A közlő szándékának megfelelő kommunikált gondolatot teljesen felfogja és magáévá teszi. Írott, nyomtatott szöveget tekintetével sorról sorra, szócsoportról szócsoportra haladva néz, és így a betűk és az írásjelek ismeretében, azok egymásutánjából, valamint a szavak, jelek és a szótövekhez kapcsolódó szótagok, végződések fogalmi szintű tudásából a leírt szöveget megérti.

A tanuló magában olvassa a szöveget, és így tanulja meg a tankönyvből a leckét. A szakács egy új étel receptjét olvasta a szakácskönyvből, és azonnal nekilát az elkészítésének. Aki gyerekként már sokat olvas, és érti is azt, annak nagy lesz a szókincse, és képes lesz a szépirodalmat élvezni.

2. Betűket sorban felismer ...

3. Kiejtést, értelmet fűz ...

4. Jelentést tulajdonít ...

5. Darabokat számlál ...

A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.

Olvas – igeragozás

Kijelentő mód, jelen idő
alanyitárgyas
énolvasokolvasom
teolvasololvasod
ő, önolvasolvassa
miolvasunkolvassuk
tiolvastokolvasjátok
ők, önökolvasnakolvasják
Kijelentő mód, múlt idő
alanyitárgyas
énolvastamolvastam
teolvastálolvastad
ő, önolvasottolvasta
miolvastunkolvastuk
tiolvastatokolvastátok
ők, önökolvastakolvasták
Feltételes mód, jelen idő
alanyitárgyas
énolvasnékolvasnám
teolvasnálolvasnád
ő, önolvasnaolvasná
miolvasnánkolvasnánk
tiolvasnátokolvasnátok
ők, önökolvasnánakolvasnák
Felszólító mód
alanyitárgyas
énolvassakolvassam
teolvassál / olvassolvassad / olvasd
ő, önolvassonolvassa
miolvassunkolvassuk
tiolvassatokolvassátok
ők, önökolvassanakolvassák
Ható ige, jelen idő
alanyitárgyas
énolvashatokolvashatom
teolvashatszolvashatod
ő, önolvashatolvashatja
miolvashatunkolvashatjuk
tiolvashattokolvashatjátok
ők, önökolvashatnakolvashatják
Ható ige, múlt idő
alanyitárgyas
énolvashattamolvashattam
teolvashattálolvashattad
ő, önolvashatottolvashatta
miolvashattunkolvashattuk
tiolvashattatokolvashattátok
ők, önökolvashattakolvashatták
Ható ige, feltételes mód
alanyitárgyas
énolvashatnékolvashatnám
teolvashatnálolvashatnád
ő, önolvashatnaolvashatná
miolvashatnánkolvashatnánk
tiolvashatnátokolvashatnátok
ők, önökolvashatnánakolvashatnák
Ható ige, felszólító mód
alanyitárgyas
énolvashassakolvashassam
teolvashassolvashasd / olvashassad
ő, önolvashassonolvashassa
miolvashassunkolvashassuk
tiolvashassatokolvashassátok
ők, önökolvashassanakolvashassák
Főnévi igenév
olvasni
Határozói igenév
olvasva, olvasván, olvasvást
Melléknévi igenév és képzett melléknevek
olvasó, olvasandó, olvasós, olvasható, olvashatatlan, olvasatlan
Képzett főnév
olvasás