Olajfa szó jelentése
olajfa (főnév)
1. Növénytan: Örökzöld fa; a Földközi-tenger mellől származó növény; lándzsás, örökzöld levele és fehér, édes illatú virága van (latin neve: Olea europea). Termése az olajbogyó, amiből az olívaolajat sajtolják.
Az olajfa már az ókor idején elterjedt Délkelet-Európában és Ázsia nyugati részén, valamint Észak-Afrikában. Az út mentén olajfák sorakoznak.
2. Népies, növénytan: Lombhullató fa; gyors növésű, ferde törzsű, kerti díszfa, illetve kezdetben nagy bokor. Termését ezüstös csillámszőrök borítják. Apró, bódító illatú sárga virágai a levelek hónaljában május-júniusban nyílnak (latin neve: Elaeagnus angustifolia); ezüstfűz; olajfűz; keskenylevelű ezüstfa.
A kertész olajfát ültet a parkba. Az olajfa leveleiből magas vérnyomás elleni tea készül langyos vízben 6–8 órai áztatással.