Okvetlen szó jelentése
okvetlen, okvetetlen (melléknév)
1. Más feltételtől nem függő (állapot, körülmény, tény), amely minden esetben bekövetkezik.
A fiatalembert okvetlen érzések fogják el, ha meglátja kedvesét. Egy anya okvetlen szeretete független attól, hogy a gyereke éppen mit tesz.
2. Ellentmondást nem tűrő (parancs, utasítás), amelynek végrehajtása ellen alapos okot nem lehet felhozni.
A katona engedelmeskedik az okvetlen parancsnak. A főnök okvetlen utasítását nem lehet megkérdőjelezni.
3. Elavult: Könnyen irányítható (személy, élőlény), aki hallgat a kapott utasításra, tanácsra; engedelmes, szófogadó.
A felnőttek szeretik az okvetlen gyereket. A jól betanított, okvetlen ló bárkit megtűr a hátán.
Eredet [okvetlen < ok (főnév) + vet + -tlen (melléknévképző)]
