Okosság szó jelentése
okosság (főnév)
1. Gyors felfogás; jó tanulási képesség gyors megértéssel és az összefüggések helyes felismerésével.
A gyerek okossága már a bölcsődében megnyilvánult. A fiatalkori okosságot idősebb korban is meg lehet őrizni.
2. Észszerű gondolkodás; egy helyzet gyors kiértékelése és a helyes döntés meghozásának képessége.
Az ember okossága sikerének egyik kulcsa. Az okosság meg tudja különböztetni a jót a rossztól.
3. Átvitt értelemben: Állati eszesség, amely könnyű idomíthatóságban, gyors és ügyes mozdulatokban nyilvánul meg, amelyek hasonlítanak egy ember értelmes viselkedéséhez.
A nyomozókutya okosságához nem fért kétség a sikeres nyomozás során. Az elefánt okosságát az idomár kihasználja.
4. Átvitt értelemben: A józan ész megnyilvánulása; egy helyes cselekedet vagy döntés, amikor tudatosan okozzuk a jót.
Az okosság élteti hosszú távon az embert. A férfi dühében rákiabált a gyerekére és belerúgott a székbe, mert a haragja elvette az okosságát.
Eredet [okosság < okos + -ság (főnévképző)]
