Odú szó jelentése
odú (főnév)
1. Öreg fában levő üreg, amely általában korhadással keletkezett; gyakran kisebb állat búvó- vagy lakóhelye.
Az odúban egy madár rakott fészket. Az odúban vadméhek tanyáznak.
2. Kisebb üreg földben vagy sziklában, amely állatok búvó- vagy lakóhelye.
A róka egy odúban húzza meg magát. A vadászkutya egy odú előtt megállt, és ugatni kezdett.
3. Átvitt értelemben: Kis helyiség; szűk, homályos vagy sötét lakrész, szoba, lakás.
Az albérlőnek a saját odújában van mindene. A fiatal pár egy saját kis odúról álmodozik, ahol nem zavarhatja őket senki.
4. Átvitt értelemben: Magányos ember lakrésze, szobája, lakása, ahol elvonultan, zárkózottan él.
Az öreg egész nap az odújában ül. Az agglegény alig mozdul ki odújából.
5. Régies: Kisebb üreg a fogban; kisebb-nagyobb bemélyedés, kóros elváltozás, amely benyúlik a fog anyagának belsejébe; lyuk.
A fogorvos betömi az odút a hibás fogon. A másik fogban levő odú már akkora, hogy ki kell húzni a rossz fogat.
Eredet [odú < ómagyar: odú < ősmagyar: odú, odv (odú) < dravida: ódu, óttu (üreg) < odi (betörik, beszakad)]
