Obulus szó jelentése
obulus, obolus (főnév)
1. Történelmi: Ógörög váltópénz; kis értékű ezüst- bronz- vagy rézpénz.
A piacon obulusért is lehetett árut kapni. A koldus kap néhány obulust.
2. Történelmi: Ógörög súlymérték; értéke mintegy 0,5 gramm.
A pénzérmék fémtartalmának mérésére az obulust használták. Az ékszerész a karikagyűrű súlyát obulusban mondja meg.
3. Történelmi: Középkori ezüst váltópénz Közép-Európában.
Egy obulusnak alig volt értéke. A templom perselyében gyűltek az obulusok.
4. Átvitt értelemben, régies: Kisebb összegű díj, fizetség.
A parkolásért néhány obulust kell bedobni az automatába. Az olcsón dolgozó szerelő megkeresi a napi obulusát.
Eredet [obulus < latin: obolus (váltópénz) < görög: obolosz (váltópénz, „rádobó”) < ballo (dob)]
