Névelő szó jelentése
névelő (főnév)
Jelzi, hogy a név egy bizonyos (pontosan megjelölt) személy, dolog, illetve csoport neve. A név részeként használt egyik különleges pontosító más hasonló dolgok közül rámutat egy bizonyos személyre vagy dologra. A név elején a névelő jelzi, hogy a név egy konkrét dolog vagy személy neve. A névelőt csak akkor használjuk, ha egy bizonyos dolgot ki akarunk emelni más dolgok közül. A névelő, pontosítók és főnév együtt alkotnak egy nevet.
A névelők: a, az. A névelő minden más pontosító szót megelőz egy néven belül, tehát a többi pontosító szó a névelő és a hozzá tartozó név között áll. Mindig a név elején használjuk. Mássalhangzóval kezdődő szavak előtt „a” névelőt, magánhangzóval kezdődő szavak előtt „az” névelőt használunk.
(A régebbi nyelvtankönyvek az „egy” számnevet is névelőnek tekintették. Valójában az „egy” szó számnév, hiszen bármelyik számnévvel helyettesíthető, a mondat úgy is értelmes marad. Az „egy” számnév használható névelőként „valamilyen” értelemben, hogy határozatlanul utaljunk vele egyetlen személyre vagy dologra több hasonló közül.)
Az asztalon van a váza. A csendes parkokban sétálnak az elfáradt városi emberek.
Eredet [névelő < újmagyar: névelő (a név első része) < név + elő]
