Nyél szó jelentése
nyél (főnév)
1. Fogórész; egy eszköz, szerszám általában fából készült, egyenes, kinyúló része, amellyel azt kézbe lehet venni és kézben lehet tartani.
Az asszony erősen fogja a seprő nyelét. A kovács a kalapácsot nyelénél fogva a feje fölé emeli.
2. Növénytan: Vékony, hengeres tartórész, amely a levél vékony zöld lapját (lemezét) a szárhoz, a növény többi részéhez köti.
A faleveleknek erős nyele van. Ősszel a levelek nyéllel együtt hullanak le a fákról, bokrokról.
3. Régies, elavult: Termés szára, amely a gyümölcsöt vagy más termést, terményt a növény többi részéhez köti.
Az asszony a kosárból az almát a nyelénél fogva adja oda a gyereknek. A szőlőt a nyeléről szemezgeti a férfi.
Eredet [nyél < ómagyar: nyél < ősmagyar: nyel, nál (nyél) < dravida: olli (nyél) < ulli (vékony)]
