Nyugtató szó jelentése
nyugtató (melléknév)
1. Pihentető (hatás, időtöltés, állapot, hely, helyzet), amely csökkenti a lelki zaklatottságot, nyugalmat biztosít.
Egy gondtalan tengerparti nyaralás nyugtató hatása jelentős. A zaklatott városi ember élvezi a nyugtató vadregényes tájat.
2. Orvosi: Kábító hatású (szer), amelyben az idegrendszerre, agyra ható, az idegsejtek ingerületátvitelét gátló vegyület van. Ez a személyre bódító, öntudat- és érzékeléscsökkentő hatású.
A dühöngő ember nyugtató injekciót kap. Az élve befogandó vadat nyugtató lövedékkel kábítják el.
3. Régies, elavult: Érték átvételét elismerő (személy, irat).
A pénztáros átadta a pénz átvételét nyugtató elismervényt. A nyugtató írást két példányban készítette a pénztáros.
Eredet [nyugtató < nyugtat + -ó (melléknévképző)]
