Nyomorú szó jelentése
nyomorú (melléknév)
1. Régies, elavult: Testi fogyatékos (személy), aki testi fejlődésében betegesen visszamaradt, egy baleset vagy súlyos betegség következtében ép testrészét elvesztette; többé-kevésbé mozgásképtelen testrészű (ember); rokkant.
A nyomorú katona egy kis trafik nyitására kap engedélyt. A nyomorú hegedűművész a balesete után kerekesszékbe kényszerült, de továbbra is ad koncerteket.
2. Régies, elavult: Hibás működésű (végtag, testrész), amely betegsége vagy csökevényessége miatt nem képes ellátni eredeti (egészséges) feladatát.
A hajlott hátú embernek nyomorú gerince van. A kerekesszékes ember a nyomorú lábai miatt nem tud járni.
3. Régies, elavult, átvitt értelemben: Erkölcsileg értéktelen (személy, cselekedet, sajátság); megvetésre méltó (sajátság, megnyilatkozás).
A nyomorú politikus újabb felelőtlen ígéretekkel akar magának népszerűséget szerezni. A nyomorú tartalmú könyv alantas vágyakat elégít ki.
4. Régies, elavult: Nagy szegénységben elő (személy); nagyon szegény, pénztelen (élet, helyzet, körülmény); ínséges.
A nyomorú koldus kéregetésből él. A nyomorú sors megviseli az embert.
Eredet [nyomorú < nyomor + -ú (melléknévképző)]
