Nyegle szó jelentése
nyegle (melléknév)
1. Kihívóan önhitt, öntelt (személy), aki túl sokat képzel önmagáról, és ezáltal más emberekkel lekezelően bánik, őket figyelmen kívül hagyja.
A nyegle emberek nagyon könnyen meg tudják bántani a környezetükben lévő társaikat. Egy nyegle főnök beosztottjaként dolgozni nagyon rossz.
2. Kihívóan önhitt személyre jellemző (magatartás, megnyilatkozás, közlés, arckifejezés), ami tőle származik, vele kapcsolatos.
A beosztott a kritikát egy nyegle fintorral és vállrándítással fogadta. A férfi nyegle hozzáállása már más kollégának is feltűnt, nem szeretettek a közelében lenni.
3. Régies: Érdemeivel dicsekvő (személy), aki úgy beszél magáról vagy tetteiről, hogy azzal elismerést, megbecsülést vagy tetszést érjen el, szerezzen magának.
A nyegle fiatalember azzal kérkedik, hogy neki hány barátnője volt már. A nyegle gróf gyakran dicsekszik az őseivel.
4. Régies: Hazug, álnok (személy), aki természeténél fogva, megrögzötten hamis, csaló szándékú; csalárd.
A nyegle hamiskártyás megint egy csomó pénzt nyert. A nyegle játékosra felfigyelt a kaszinó egyik alkalmazottja, és lebuktatta.
5. Régies: Hazug személyre jellemző (cselekedet, eljárás, dolog), ami ravaszul megtévesztő, csaló szándékú.
A nyegle játék előbb-utóbb kiderül. A nő nyegle hízelgéssel veszi rá szeretőjét, hogy fölösleges kiadásokba verje magát.
Eredet [nyegle < újmagyar: nyegle < negédelő (öntelt, kérkedő) < negéd + -el (igeképző) + -ő (melléknévképző)]