Norvég szó jelentése
norvég (főnév)
1. Germán nyelvű skandináv nép amely Európa legészakibb nyugati partjainál él az Északi-tengertől még északabbra.
A norvégok sokat harcoltak a dánok ellen, míg függetlenek nem lettek. A norvégok életében a tengeré a főszerep.
2. Észak-európai néphez tartozó személy, főleg férfi, aki Európa legészakibb nyugati partján él.
A norvég halászatból él. A norvég elődje sok száz évvel ezelőtt normann volt.
3. Germán nyelv, amelyet ez (1) a skandináv nép beszél.
A vikingek a norvég ősét használták. A norvégnak két fő nyelvjárása van.
Eredet [norvég < germán: Norvegr (északi táj, „északi út”) < noord (észak) + vegr, vegar (út)]
