Normál szó jelentése
normál (melléknév)
1. A szokásostól nem eltérő (jellemző, jelenség, érték).
A nyári normál hőmérséklet délben harminc fok körül van. A folyó normál vízállásánál magasabb vízállást már árvíznek nevezzük.
2. Szokásosan elfogadott (mérték, sajátság), amely a gyakorlatban hosszabb idő alatt kialakult; a megállapodások szerinti.
Egy normál munkanapon nem történik semmi különös. A vállalatnál kapott normál fizetésből bár szerényen, de meg lehet élni.
3. Műszaki, kereskedelem: Egységes méretű (tárgy, árucikk), amelynek méreteit egy hivatalos előírás (szabvány) írja elő.
A csapot normál méretben forgalmazza az üzlet. A lakásban csak normál szerelvényeket építenek be.
4. Műszaki, tudományos: Összehasonlítási alapul használt (sajátság, mérték), amely viszonyítási mértékként vagy szabványként szolgál.
A szerelő egy normál ellenálláshoz méri a többit. A hangszerhangoló a normál zenei hanghoz állítja be a hangszert.
5. Régies, elavult: Józan gondolkodású (személy), illetve a rá jellemző észszerű (viselkedés, tett); lásd még: normális.
A normál emberek között jó dolgokra lehet számítani. A normál cselekedet baj esetén az, hogy szólni kell és nem hallgatni.
Eredet [normál < normális]
