Napnyugta szó jelentése
napnyugta (főnév)
1. A Nap lebukása az égboltról, ahogy a látóhatár alá kerül.
A napnyugta nyáron gyorsabban bekövetkezik, mint télen, mert meredekebb a Nap útja az égen. Napnyugta idején a nap korongja vöröses színű lesz.
2. Sötétedés ideje, amikor a természetes világosságot adó Nap a nyugati látóhatár alá bukik; napszállta.
A vonat napnyugtakor indul a pályaudvarról, és másnap reggel érkezik meg a szomszéd ország fővárosába. Napnyugtakor előtűnnek az égen a legfényesebb csillagok.
3. Esti égtáj, amelynek irányában a Napot este, az éjszaka közeledésekor látjuk; a kelettel ellentétes égtáj; nyugat.
A Nap délután már közeledik napnyugta felé. A napnyugta felé vezető út visz a fővárosba.
Eredet [napnyugta < nap + nyugta (főnév II.)]
