Nagylelkű szó jelentése
nagylelkű (melléknév)
1. Önzetlenül bőkezű. Másokat szívesen segítő, nekik adományokat adó (személy, szervezet).
A király nagylelkű támogatást adott a művésznek. A falu nagylelkű elöljárója mindig is jó volt a szegény emberekkel.
2. Másokkal elnéző, jóindulatú; megtorlásról nemesen lemondó, (tett, döntés), amely nem áll bosszút az ellenségén még akkor sem, ha tehetné. Méltányos (felettes, úr), aki az erényt az ellenségében is becsüli és tiszteli.
A nagylelkű király megbocsátott a vétkes katonának. A nagylelkű ítélet meggyorsította a felek békülését.
3. Régies: Bátor hozzáállású; az akadályoktól vissza nem rettenő, merészen vállalkozó (személy).
A tucatnyi nagylelkű vitéz nekitámadt az ellenség seregének. A nagylelkű legény egyedül megvédte a családját a zsiványok ellenében.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
