Nagybőgő szó jelentése
nagybőgő, bőgő (főnév)
Mély hangú vonóshangszer; egy hegedű alakú, de annál jóval nagyobb hangszer. Rendszerint csak zenekarban játszanak rajta.
A zenész nagybőgőn játszik. A karmester intésére a nagybőgők szólaltak meg. A magyar népzenében használt nagybőgő tipikusan 4 vagy 3 húros, és a mai napig gyakori, hogy fémhúrok helyett juhbélből sodort húrokkal szerelik fel a hangszert.
Eredet [nagybőgő < nagy + bőgő]
Népi nevei: brúgó, gordon.
Lezárva 7K: 2011. október 23., 15:17
