Nadrág szó jelentése
nadrág (főnév)
1. Altestet fedő ruhadarab, amely a deréktól lefelé térdig vagy bokáig ér; a lábszárakat két csőszerű résszel fedi; derékban összegombolva, kötve övvel vagy a vállon át vetett szíjszerű tartóval rögzítve viselik.
A gyerek nadrágja piszkos lett játék közben. A nők régen ritkán viseltek nadrágot felsőruhaként. A nadrág kezdetben férfias ruhadarab volt.
2. Női vagy gyermek alsóruha, amely az ülepet fedi deréktól combig; bugyogó, bugyi.
A nadrág régen térdig, térd alá, sőt bokáig ért. Az asszony a boltban a nadrágok közt válogat.
3. Könnyű ruhadarab, amely combig vagy combközépig ér, és sportban vagy fürdéshez használják; fürdőnadrág, tornanadrág.
A csapat fehér nadrágban és kék mezben áll pályára. A fiú fürdés után nadrágot vált.
Eredet [nadrág < ómagyar: nadrág < ősmagyar: nadragy (nadrág) < dravida: nadu (derék, öv < közép) + rekku, irukku (öltözet)]
