Népség szó jelentése
népség (főnév)
1. Lenézett tömeg; megvetett, erkölcsileg leértékelt személyek kisebb-nagyobb csoportja.
– A lusta népség nem akar dolgozni! – panaszkodik a munkavezető. A város nem fogad be akármilyen jött-ment népséget.
2. Régies: Összegyűlt csoport; személyek meghatározott célú, egy alkalomra összejött sokasága.
A téren már gyülekezik a népség a nagygyűlésre. A szónok a népségnek mondja el a beszédét. A vásárban nagy népség jött össze. Az esküvőt ünneplő népség megtölti a lakodalmas sátrat.
3. Régies, elavult: Falusi lakosság, amely főleg mezőgazdasággal foglalkozik.
A népség sokkal egészségesebben élhetne, mint a városiak, ha otthon megtermelné a zöldségeket. A népség a kevés helyi munkalehetőség miatt elszegényedik.
4. Régies, elavult: Egy település lakossága; az egy helyen élő emberek összessége.
A népség maga közül választja a helyi vezetőket. A népség nagy része kiveszi a részét az árvíz elleni védekezésből.
Eredet [népség < nép + -ség (főnévképző)]
