Mécses szó jelentése

mécses, mécs (főnév)

1. Régi világítóeszköz, amely egy olajjal vagy más zsiradékkal töltött kisebb edényből, és az ebbe merülő, az olajat vagy zsiradékot magába szívó, lánggal égő kanócból áll.

A mécses lángja nem sok fényt ad. Az asszony feltölti a mécsest olajjal.

2. Világító láng, amely ennek (1) a világítóeszköznek a fénye.

A diák az asztalon égő mécsnél tanul. A mécses imbolygó árnyékokat vetít a falra.

Eredet [mécses < ómagyar: mécses (mécs, lámpabél) < latin: myxus (kanóc) < görög: mükesz (lámpabél < takony)]
Megjegyzés: Az eredeti szó az orrból kilógó váladékhoz hasonlítja a lámpa lyukából kilógó kanócot.

Kifejezés

Eltörött a mécses / mécses cserép – (elpityeredett, sírva fakadt a gyerek).

mécses (melléknév)

Régies, elavult: Régi világítóeszköznek használt (cserép, eszköz), amely egy lánggal égő olajba, zsiradékba érő kanóccal világít.

Az asszony olajjal tölti meg a mécses cserepet. A mécses edényke az asztal szélén áll.

Lezárva 7K: 2012. december 19., 15:36