Mártír szó jelentése
mártír (főnév)
1. Egy ügyért életét odaadó személy, aki egy eszméért, elvért, meggyőződésért, célért kész az életét is feláldozni; vértanú.
Még ma is előfordul, hogy valaki mártír lesz. A mártír emléke erősíti azt az eszmét, aminek nevében feláldozta magát. Az aradi vértanúk a magyar szabadságharc mártírjai.
2. Vallási: Vallásos hitéért életét áldozó személy, aki főleg a kereszténység első századaiban meghalt a hite miatt; vértanú.
A keresztény hit szerint egy mártírnak egyenes útja van a mennyországba. Nagyon sok mártír az egyház szentje is lett. A kereszténységen kívül más vallásoknak is vannak mártírjai. A vallásüldözés idején gyakran lehet egy egyszerű hívőből is mártír.
3. Átvitt értelemben: Önfeláldozó ember, aki egy személy vagy ügy érdekében sok megpróbáltatást visel el, sok áldozatot hoz.
Az orvos hivatása mártírjaként dolgozik. A férj családjának mártírjaként egyre több pénzt akar keresni.
4. Átvitt értelemben: Önfeláldozást tettető ember, aki csak mutatja, mennyire szenved egy személyért, ügyért.
A munka mártírjának csak a szája volt nagy. A mártíron nem volt nehéz átlátni, mert hamar kiderült, hogy nincs mögötte elvégzett munka.
Eredet [mártír < görög: martir (mártír < tanú) < szanszkrit: szmarati (emlékszik)]
