Mesterkedés szó jelentése
mesterkedés (főnév)
1. Ügyeskedés ténye, amikor egy személy különféle próbálkozásokat tesz egy eszköz vagy tárgy kezelésére, javítására, létrehozására.
A férfi nagyon szereti a barkácsolásbeli mesterkedést. Az inas mesterkedését örömmel nézi a mestere.
2. Átvitt értelemben: Ravasz fogás; egy ügy, üzlet lebonyolítása, bizonyos javak kezelése önző érdekből úgy, hogy ezt az érdeket eltitkolják; furfangos viselkedés vagy eljárás.
Az alapítványi pénzek körül mesterkedés gyanúja merül fel. A vállalkozó megpróbálja elkerülni az adót a számlákkal való mesterkedéssel.
3. Átvitt értelemben: Ravasz gáncsoskodás, rosszindulatú áskálódás; más elleni alattomos vádaskodás; egy személy lejáratása mások előtti hazudozással.
A pletykafészek mesterkedései nem sikerültek. Az anyós mesterkedése nem ért célba, hogy a fiát és a menyét összeugrassza.
Eredet [mesterkedés < mester + -ked(ik) (igeképző) + -és (főnévképző)]
