Mentő szó jelentése
mentő (melléknév)
1. Veszélytől, bajtól védő (személy); másokat, értékeket szorult helyzetből kiszabadító (eszköz, tevékenység), illetve ilyen tevékenységgel kapcsolatos (dolog).
A gyerekét mentő anya beleavatkozik a veszélyes helyzetbe. A tengerészt helikopterrel mentő pilóta leereszti a hágcsót a gépről. A mentőhelikopter sorsára hagyja az üres csónakot.
2. Bajtól, kártól óvó (személy); bajtól, kártól védő (eszköz, tevékenység), illetve ilyen tevékenységgel kapcsolatos (dolog).
A mentőakció sikerrel zárult. A terményt mentő parasztok gyorsan dolgoznak.
3. A sürgősségi betegellátáshoz tartozó (személy, jármű, eszköz), aki/amely balesetekhez, súlyos betegekhez megy ki, és az első orvosi ellátást, illetve a szükséges kórházba szállítást biztosítja a rászorulóknak.
A mentőautóban legalább egy mentőorvos van. A mentőorvosok három műszakban dolgoznak a hét minden napján.
4. Sport: Gólhelyzetet elhárító (játékos, akció) egy labdajátékban, főleg labdarúgásban.
A magabiztosan mentő hátvéd felszabadítja a kaput. A gólveszélyes helyzetben a mentő fejes következtében fellélegzik a kapus.
5. Átvitt értelemben: Egy vád ellen védő (állítás, bizonyíték, tény), amely egy személyt vád alól tisztáz vagy tisztázni igyekszik.
Az ügyvéd a védőbeszédében összefoglalja a mentő bizonyítékokat. A gyanúsított többször hivatkozik a mentő körülményekre.
Eredet [mentő < ment (ige I.) + -ő (melléknévképző)]
