Megtorlás szó jelentése
megtorlás (főnév)
1. Kegyetlen büntetés egy kárt, bajt, felfordulást okozó, a fennálló rend ellen lázadó cselekedetért, szervezkedésért, harcért; megfélemlítő hatású, elrettentő büntetés kimérése egy lázadó, felforgató tett elkövetőjére.
A társadalmi rend elleni szervezkedés megtorlása nem marad el az elnyomó hatalom részéről. A lázadókra mért megtorlás megfélemlíti az egész társadalmat. A levert szabadságharc után a megtorlás évei következtek.
2. Kiszabott büntetés egy elkövetett bűntettért, amelynek elrettentő hatást tulajdonít az alkalmazója.
A gyilkosság megtorlásaként a bíróság az elkövetőt tizenöt évnyi fegyházra ítéli. A megtorlás nagysága arányban áll a bűntett súlyával.
Eredet [megtorlás < megtorol + -ás (főnévképző)]
