Megbékél szó jelentése
megbékél, megbékül (ige)
1. Ellenségessége megszűnik korábbi haragosa, ellensége iránt. Ismét jó viszonyba kerül vele; már nem veszekszik vele.
A férfi megbékél a szomszédaival. A házaspár gyakran összeveszik egymással, de hamar megbékülnek.
2. Ismét megnyugszik ingerült, dühös, sértődött ember; lecsillapodik.
A dühös apa megbékél, ahogy a felesége csitítja őt. A lány addig hízelgett a fiúnak, amíg az megbékült.
3. Belenyugszik; idővel már nem talál olyan rossznak, elviselhetetlennek egy helyzetet, körülményt.
Az apa megbékél lánya választott párjával, akit korábban látni se akart. Az alkalmazott megbékül a többletmunkaként rárótt feladattal.
4. Átvitt értelemben: Erejéből veszít egy háborgó jelenség, káros természeti erő; lecsendesül, lecsillapodik, megnyugszik.
A tengeri vihar megbékél, már nem dobálja annyira a hajót. A nagy hideg megbékül, már nincs olyan farkasordító hideg.
Eredet [megbékél < meg- (igekötő) + béke + -l (igeképző)]
