Markol szó jelentése
markol (ige)
Behajlított tenyerébe fog, azzal szorít egy tárgyat, dolgot.
A kenus az evező nyelét markolja evezés közben. A férfi az ásó nyelét markolja, miközben felássa a kertjét. A katona a fegyverét markolja.
Eredet [markol < ómagyar: markol < ősmagyar: markol (megfog, elmar) < dravida: várikkollu (markol) < vári (elmar, fog)]
Lásd még: mar (ige II.)
További részletezés
1. Behajlított tenyérrel vesz apróbb darabokból álló anyagból, dologból.
A gyerek pattogatott kukoricát markol magának. A fiú a homokba markol, és a másik tenyerébe pergeti át a homokszemeket.
2. Benyúl egy helyre, és megragad annyit, amennyi a behajlított tenyerébe belefér.
A gazda a búzás zsákba markol, és megnézi a gabonaszemeket. A férfi a kincses ládába markol, és csengő pénzérméket vesz ki belőle.
3. Kézzel megragad egy tárgyat, dolgot, és húz, tép rajta egyet.
Az ideges nő a másik hajába markol, és ráncigálni kezdi. A nő a férfi karjába markol, mert megijed.
4. Átvitt értelemben: Kíméletlenül, durván beleavatkozik egy ügybe, dologba.
A főnök az elhibázott ügybe markol, hogy rendbe hozza azt. Az anya a lánya dolgaiba markol, amikor elolvassa a leveleit.
Nyelvtani adatok
Kifejezés
A szívébe markol – (annyira megdöbbenti, megrázza, meghatja őt egy esemény, hogy úgy érzi, mintha a szívverése is elállna).
Közmondás
Ki sokat markol, keveset fog – (aki túlságosan sokat akar, az annyit sem kap, annyit sem ér el, mint a szerényebb igényű ember).
Lezárva 7K: 2012. december 12., 16:39