Maró szó jelentése
maró (melléknév I.)
1. Fogával tépő, a zsákmányának húsába harapó (ragadozó), amely húst a fogával megragad és cibál. Erősen harapó, karmoló, és ezzel sebet okozó (állat, személy).
Az antilop combjába maró oroszlán elkapta a zsákmányt. Az idegen lábába maró kutya nem ijedt meg.
2. Anyagot felsértő (folyadék, energia), amely egy felületet a csípőssége, bontó hatása révén részben kiold, eltüntet.
A maró sav nem csak a koszt oldja le, hanem a kezedet is megtámadja! Gyerekek nem nyúlhatnak az erősen maró lúgokhoz.
3. Átvitt értelemben: A lelket kínzó, a szívet gyötrő, belső fájdalmat okozó (tett, esemény, hatás).
A csalódott nőt maró fájdalom gyötri. A politikus maró gúnnyal vezette be az előadást.
Eredet [maró < mar (ige I.) + -ó (melléknévképző)]
