Manír szó jelentése
manír (főnév)
1. Sajátos művészi vonás egy műben, műfajban, előadásban, mint az előadó- vagy alkotóművészre jellemző egyedi minőségi jegy.
A verseskötet minden költeményén érződött a különös manír. A festőre jellemző manír meghatározta a kiállítás hangulatát.
2. Egyéni viselkedés, szokás, amely egy személyre vagy kisebb csoportra jellemző.
A bájos manír jól áll a lánynak. A fiúk viselkedésén érezhető a bentlakásos iskolában felvett manír.
3. Meglepő sajátság, amely sokszor megütközést kelt, vagy nevetésre ingerel.
A komikus színész manírján nevet a közönség. A cirkuszi bohóc felnagyítja manírját a nagyobb hatás érdekében.
4. Nem természetes megnyilatkozás, viselkedés, amely erőltetett keresettsége, csináltsága miatt idegenszerű.
A színésznek fel kell hagynia a manírjaival. A rendező a próbák egy részén a főszereplő játékának manírjait nyirbálja le.
Eredet [manír < francia: maniere (modor, módi) < latin: manarius (kéztartás, „kézi”) < manus (kéz)]
