Lövedék szó jelentése
lövedék (főnév)
1. Sebesen kilőtt tárgy; rendszerint fémből készült apró test, amelyet hirtelen beálló nagy nyomás segítségével röpítenek ki egy lőfegyver csövéből; golyó. A lövedék a célpont eltalálásakor nagy sebességgel csapódik be annak anyagába, és ott kisebb-nagyobb roncsolást végez.
Egy sorozatlövő fegyverből percenként több száz lövedék távozhat egymás után. A mellélőtt lövedék a falba csapódik be. A sörétes puska lövedékeként sok kis apró golyó repül ki egyszerre a csőből.
2. Régies, elavult: Kézi támadófegyver, amelyet harc vagy vadászat közben kézből hajítanak el, hogy az ellenséget vagy az elejtendő vadat eltalálják, megsebezzék vele; hajítófegyver.
A gyalogosok az ellenségre hajítják lövedékeiket: a sok ezer dárda a levegőbe emelkedik. A pajzsokról lepattannak a lövedékek.
Eredet [lövedék < lövet + -ék (főnévképző)]
