Láncol szó jelentése
láncol (ige)
1. Egy helyhez köt, odarögzít egy összekapcsolódó karikákból, szemekből álló eszközzel.
A várbörtön falához láncolják a rabot. A kutyát a fához láncolja a gazdája.
2. Átvitt értelemben: Odaköt egy dologhoz, személyhez, közösséghez. Helyzet, körülmény, érzelem egy személyt egy másik ember, csoport, dolog mellett tart.
Kölcsönös szerelem láncolta a párt egymáshoz. A bányászt az adósság láncolja kemény munkájához.
3. Régies: Láncként összefűz; egymásba kapcsolódó elemek sorát készíti.
Az elsősök az iskolában papírkarikákat láncolnak. A mezőn játszó gyerekek gyermekláncfüvet láncolnak.
Eredet [láncol < lánc + -ol (igeképző)]
