Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Lengyel szó jelentése

lengyel (főnév)

1. Szláv nép; szláv emberek, akik Magyarországtól északra, főleg Lengyelország területén élnek (a Balti-tengertől délre és a Kárpátoktól északra).

A lengyelek és a magyarok évszázadok óta jó barátságban vannak egymással. A lengyelek jellemzően katolikus vallású emberek, ellentétben a tőlük keletre élő más szláv népekkel.


2. Szláv ember, főleg férfi, aki a Balti-tengertől délre és a Kárpátoktól északra, a mai Lengyelország területén él, vagy innen származik.

A magyar történelemben van olyan király, aki lengyel volt. A szabadságharcunk egyik híres tábornoka, Bem apó is lengyel, aki főleg Erdélyben harcolt.


3. Szláv nyelv, amit ezek (1) az emberek beszélnek.

A lengyelt 50 millióan beszélik. A lengyel a szláv nyelvek nyugati csoportjába tartozik.


Eredet [lengyel < ómagyar: lendiel (lengyel) < lengyel: Lendia, Lędzia (Lengyelország, „Lech-ia, Lech lengyel uralkodó földje”) < tót: Lędzianie, ejtsd: Legyaniny (lengyel, „mezei”) < gót: lendhya (mező, ugar) < land, lond (föld)]

Figyelem! A szó összes jelentésének leírását, ami még 137 szót tartalmaz, az előfizetéses WikiSzótár.hu-ban érheted el.

 WikiSzótár.hu előfizetés





WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)