Lelkiség szó jelentése
lelkiség (főnév)
1. Lélektan: Az ember belső világának sajátsága, ami az egyénre jellemző; az egyéni érzékelés, emlékezés, képzelet, gondolkodás, értelem, akarat jelenségeinek és folyamatainak összefüggő egésze; egy személy tudatának egyéni működése, egyéni jelenségei, és e jelenségek összessége.
A pszichológus a hozzá forduló emberek lelkiségét boncolgatja. Különös lelkiségre vall a költő egyéni hangvétele.
2. Jellegzetes gondolkozás- és érzésmód, amely egy közösséget vagy időszakot, korszakot jellemez.
A középkor lelkiségére az erős vallásosság volt jellemző. A zene jól tükrözi az adott kor lelkiségét.
Eredet [lelkiség < lelki + -ség (főnévképző)]
Lezárva 7K: 2012. október 18., 18:44
