Lelkészség szó jelentése
lelkészség (főnév)
1. Vallási: Egyházi személy hivatása, munkája, ahogy ellátja a képesítésének megfelelő egyházi szolgálatot egy egyházban vagy vallási közösségben.
A fiút kamaszkora óta vonzza a lelkészség. A lelkészségre főiskolai szintű tanulmányok készítik fel a növendékeket. Némelyik egyházban nők számára is nyitva áll a lelkészség.
2. Vallási: Szolgálati idő, amit egy egyházi személy hivatalában eltölt; az egyházi szolgálat időtartama.
Az öreg tanító fiának lelkészsége alatt szépen fejlődik a falu református közössége. A férfi negyven évnyi lelkészség után vonul nyugdíjba.
3. Vallási: Szolgálati hely, épület, ahol egy egyházi személy a hivatalát ellátja, egyházi szolgálatát végzi.
A lelkészség ajtaja bárki előtt nyitva áll. A lelkészséget gyakran keresik fel a hívek hétköznapi ügyes-bajos dolgaikkal is, hogy a lelkész tanácsot adjon nekik.
4. Vallási: Egyházi személyek összessége, akik egy vallásfelekezethez, egyházhoz tartoznak, vagy egyházi személyek bizonyos csoportja, közössége.
A város lelkészsége egy tanácskozásra gyűlik össze. A két egyház lelkészsége közös imahetet tart.
5. Vallási: Kisebb egyházi közösség a katolikus egyházban. Élén kisebb hatáskörű pap áll.
A városban három lelkészség tartozik a város három fő részének megfelelően. A lelkészségeknek saját templomaik vannak.
Eredet [lelkészség < lelkész + -ség (főnévképző)]
