Lelő szó jelentése
lelő (ige)
1. Lefelé tüzel; fegyverrel egy magasabb helyről lejjebb céloz.
Az íjász lelő a várfalról. Az őr lelő a toronyból a lent osonó alakok felé.
2. Túl mélyre céloz; a csövet nagyon lefelé tartva tüzel.
Azért nem találtál, mert nagyon lelőttél. Annyira lelősz, hogy nem a céltáblát fogod eltalálni, hanem a lábadat.
3. Fegyverrel megöl; tüzeléssel földre terít.
A katona lelövi az ellenséget. A szökevényt lelőtték az őrök.
4. Lövedékkel leszakít; egy tárgyat, dolgot úgy talál el, hogy az leesik a helyéről.
A gyerek egy csúzlival lelőtte az égőt a villanyoszlopról. A vadász lelő egy madarat a fáról.
5. Átvitt értelemben: Előre elmond; meglepőnek szánt mondandót a beszélőt megelőzve kimond, így az hatástalanná válik, már nem nevetséges, nem újdonság. Mások előtt megír, feldolgoz egy témát.
Az egyik néző hangosan lelőtte a poént a humorista előtt. A közösségi oldalon már lelőtték a hírt, így nem volt meglepő, amit bejelentettek. A könyvem témáját lelőtte egy film.
6. Szleng: Működést lekapcsol; villamos készüléket vagy más berendezést, rendszert vezérelve leállít.
A munka végén lelőjük a lámpákat. A tűzoltók azonnal lelőtték a gázellátást, hogy ne terjedjen a tűz.
Eredet [lelő < le- (igekötő) + lő]
