Lator szó jelentése
lator (főnév)
1. Régies: Gaztettet elkövető személy; másnak bajt, kárt, fájdalmat okozó aljas, becstelen ember; bűnöző, gonosztevő.
A rendőrség kézre keríti a latort. A lator a bíróság előtt felel bűneiért. Jézussal együtt két latort is keresztre feszítettek.
2. Régies, átvitt értelemben: Ravasz ember, aki szereti a mást károsító csínyeket, (durva) tréfát; kópé.
A vén lator megint túljárt a felesége eszén, és a valahogyan szerzett pénzzel a kocsmában van. A nagy lator nem bukott le a dolgozatíráskor a puskázással.
3. Régies, átvitt értelemben: Pajkos, rakoncátlan személy, főleg gyerek vagy fiatal nő, aki nemtörődömsége, tudatlansága miatt hajlamos bajt okozni, de ezt nem tudatos romboló szándékkal teszi.
A kis lator sáros lábbal bement a kitakarított szobába. Az éléskamrában tartott lekvár dézsmálása közben a kis latort nyakon csípték.
4. Régies, népies: Nemileg erkölcstelen személy, főleg kicsapongó férfi, aki bűnös szerelmi viszonyban él.
A latornak két felesége van az ország két végén. A lator folyton csapja a szelet a nőknek, hátha akad olyan, akit könnyen levehet a lábáról.
Eredet [lator < latin: latro (útonálló, rabló < zsoldos) < görög: latron (zsold, fizetés)]
