Labanc szó jelentése
labanc (főnév)
1. Történelmi: Osztrák császári katona gúnyneve, aki a Thököly, illetve Rákóczi-féle szabadságharc idején a kurucok ellenfele volt.
A labancok hűséget esküdtek a császárnak. A labanc fehér egyenruhás katona volt. A Tenkes kapitánya című TV-sorozatban lehetett látni labancokat.
2. Történelmi: Császárpárti magyar nemes, aki a Thököly, illetve Rákóczi-féle szabadságharc idején kitartott az osztrák császár szolgálatában.
A kuruc-labanc ellentét megosztotta a nemességet. A labanc Bécsbe jár az udvarba.
3. Átvitt értelemben: Hazaellenes személy, aki idegen hatalom szolgálatában áll, idegen érdekekért áll ki, illetve értük harcol (magyar szempontból nézve.)
A labancok kiszolgáltatják az országot az idegen hatalmaknak. A labanc nem veszi figyelembe a nemzeti érdekeket.
Eredet [labanc < középmagyar: labanc (gyalogos katona < talpas, lábas baka) < lábanc (lábas, gyalogos) < láb + -anc (főnévképző)]
