Labanc szó jelentése

labanc (főnév)

1. Történelmi: Osztrák császári katona gúnyneve, aki a Thököly, illetve Rákóczi-féle szabadságharc idején a kurucok ellenfele volt.

A labancok hűséget esküdtek a császárnak. A labanc fehér egyenruhás katona volt. A Tenkes kapitánya című TV-sorozatban lehetett látni labancokat.

2. Történelmi: Császárpárti magyar nemes, aki a Thököly, illetve Rákóczi-féle szabadságharc idején kitartott az osztrák császár szolgálatában.

A kuruc-labanc ellentét megosztotta a nemességet. A labanc Bécsbe jár az udvarba.

3. Átvitt értelemben: Hazaellenes személy, aki idegen hatalom szolgálatában áll, idegen érdekekért áll ki, illetve értük harcol (magyar szempontból nézve.)

A labancok kiszolgáltatják az országot az idegen hatalmaknak. A labanc nem veszi figyelembe a nemzeti érdekeket.

Eredet [labanc < középmagyar: labanc (gyalogos katona < talpas, lábas baka) < lábanc (lábas, gyalogos) < láb + -anc (főnévképző)]

Figyelem! A szó összes jelentésének leírását, ami még 180 szót tartalmaz, az előfizetéses WikiSzótár.hu-ban érheted el.

 WikiSzótár.hu előfizetés

A nyomtatott könyvek vásárlásával támogathatod a szótár működését!

 WikiSzótár könyvesboltja