Kötelezettség szó jelentése
kötelezettség (főnév)
1. A kényszerűség állapota vagy jogviszonya, amikor egy személynek meg kell tennie azt, amit elvárnak tőle.
A szerződés kötelezettséget ró az aláírókra. A megrendelő kötelezettsége fizetni, ha a vállalkozó elvégezte a munkát.
2. Fennálló teher, cselekvési kényszer, ami egy elvárásból, jogviszonyból ered.
Az embernek viselnie kell az életben elvállalt kötelezettségeit. A meglévő kötelezettségek mellé egy újat bevállalni merész dolog.
3. Elvégzendő feladat, teendő, ami egy személytől elvárható, mert ez következik az adott ígéretéből, betöltött szerepéből, beosztásából, (hivatali) jogköréből.
A házasfeleknek eleget kell tenniük kötelezettségeiknek. A szülők kötelezettsége a gyermekük taníttatásáról gondoskodni.
4. Átvitt értelemben: Megfizetendő pénzösszeg, amit egy személynek, (kisebb) közösségnek rendszeresen egy meghatározott célra kell fordítani, vagy az arra jogosult félnek oda kell adni.
A hitelfelvétel jövőbeli kötelezettséget jelent. Az elvált férj eleget tesz tartási kötelezettségének.
Eredet [kötelezettség < kötelezett + -ség (főnévképző)]
