Kéve szó jelentése
kéve (főnév)
1. Csomóba kötött termény. Learatott gabonából vagy hosszabb szálú ipari növényből annyi, amennyit a könnyebb kezelés érekében egy csomóba kötnek.
A kaszáló után haladó asszony kévébe köti a búzát. A nádaratógép kévékbe köti a levágott szárakat, amelyeket aztán gúlákba raknak száradni.
2. Összefogott mennyiség, amennyit egy kezelhető nyalábba szoktak kötni.
A cséplőgépbe kévénként rakták be a búzát. A szekérre száz kéve fért fel.
3. Átvitt értelemben: Összetartó energia nyalábszerű tömege, amelyet egy erős fény- vagy sugárforrás kisugároz; fénycsóva, sugárnyaláb.
Az őrtoronyból a fénykéve végigpásztázta a határsávot. A röntgensugár kévéje a vizsgálni kívánt testtájat járta át.
Eredet [kéve < ómagyar: kepe, kéve (kéve) < ősmagyar: köeve (kéve) < dravida: kóvei (sor, köteg) < ko (összefog)]
