Kétéltű szó jelentése
kétéltű (melléknév)
1. Állattan: Két közegben élő (állat), amely a fejlődése során először vízben él és kopoltyúval lélegzik, majd amikor kialakul a tüdeje, áttér a szárazföldi életmódra.
A kétéltű állatok gerincesek. A béka kétéltű állat, és legtöbbször vízben vagy víz közelében él.
2. Átvitt értelemben: Kettős életvitelű (személy), aki kétféle életmódot folytat.
Falun és városban egyaránt otthon van, igazi kétéltű ember a volt földműves. A kétéltű üzletember, aki nappal komoly üzleteket köt, éjszakánként mulatni szeret.
3. Katonaság: Kettős közegben mozgó (jármű, önjáró fegyverzet), amely mind szárazföldön, mind vízen használható.
A tank egy kétéltű harckocsi. A kétéltű terepjáró nem áll meg a folyóparton, hanem belegázol, és átkel a vízen.
Eredet [kétéltű < két + él(e)t + -ű (melléknévképző)]
