Kétes szó jelentése
kétes (melléknév)
1. Bizonytalanságot okozó (két lehetőség, tény), amelyekkel kapcsolatban egy személy határozatlan, döntésképtelen. Vitatható, homályos, nem tiszta helyzet, állapot, körülmény, amelynek kimeneteléről vagy időbeli alakulásáról nem vagyunk biztosak.
A kétes eset eldöntéséhez a bírónak sok adatot kellett összegyűjtenie. A kétes jövő helyett a biztos jelent választotta a lány. Akkor lesz egyértelmű egy kétes helyzet kimenetele, ha felvállalod az irányítását, amíg a kívánt célt el nem éred.
2. Eldöntetlen, kétféleképpen értelmezhető; a kívánt eredmény helyett csak kevés részeredményt nyújtó (tevékenység), amelynek haszna alig éri el a befektetett érték vagy a veszteségek nagyságát.
A kétes kimenetelű csata végén nekünk is odalett a seregünk. Rengeteg munka után épp csak a pénzünknél vagyunk, ami elég kétes eredmény.
3. Bizalmatlanságot keltő, gyanús (személy, dolog), amely nagy valószínűséggel nem tisztességes, nem szabályos, nem eredeti, nem jogtiszta.
Egy kétes alak akart márkás órákat eladni nekem. Nem vettem meg a piacon a kétes értékű készüléket.
4. Nem hihető; a hallgató ismeretei szerint nem valós, nem igaz.
A feleség nem hitt a részeges férje kétes fogadkozásának. A politikus kétes bejelentését nem fogadta túlzott ujjongás.
5. Régies: Gondot okozó, válságos; nagy odafigyelésre, aggodalomra okot adó (helyzet, állapot).
A súlyos sérült még mindig kétes állapotban van, és nem biztos, hogy túléli. A kétes betegségből is sikerült felgyógyulnia az utazónak.
6. Régies: Erősen kételkedő (személy), aki egy állítást nem hisz el, nem fogad el fenntartások nélkül.
A nő hűségében igen kétes férj nyomozót fogadott. A tanúkban kétes nyomozó tovább vizsgálódott.
Eredet [kétes < két(ség) + -es (melléknévképző)]
