Képesítés szó jelentése
képesítés (főnév)
1. Hivatalos: Engedély kiadása egy arra érdemes személy részére, amely egy szakma, foglalkozás űzését számára lehetővé teszi; jogosulttá tétel.
A képesítést egy vizsga előzi meg. A képesítést igazoló iratot bizonyítványnak vagy oklevélnek hívjuk. Az egyetemi képesítés neve diploma.
2. Hivatalos: Kiadott engedély, bizonyítvány, oklevél vagy diploma, amely birtokosa számára megadja azt a jogot, hogy egy hivatalos képzéshez kötött szakmát, hivatást gyakoroljon.
Az ügyvéd irodája falára is kifüggeszti a képesítését. A tanári képesítés arra jogosította fel az egyetemet végzett személyt, hogy gimnáziumban is tanítson. Az állás elnyeréséhez a pályázónak be kell mutatnia a képesítését.
Eredet [képesítés < képesít + -és (főnévképző)]
