Kém szó jelentése
kém (főnév)
1. Hírszerző, aki állami, különösen katonai titkokat kifürkész, megszerez, és ezeket egy másik államnak kiszolgáltatja.
A világban minden államnak megvannak a saját kémei. A kém megszerzi a készülő támadás tervét.
2. Ipari hírszerző; gyártási, gazdasági titkokat kifürkésző, és ezt a konkurenciának, gyakran külföldi gyárnak, vállalatnak eláruló személy.
A kém megszerzi az új hajtómű tervét, és eljuttatja a konkurenciához. A vállalat főmérnökéről kiderült, hogy kém.
3. Átvitt értelemben: Besúgó, titkos ügynök, aki rendszerint anyagi vagy politikai érdekből másokat titokban megfigyel, és feletteseinek vagy egy hivatalos szervnek beárulja őket.
Ma sokakról kiderül, hogy a Kádár-rendszerben kém volt. A rendőrség egy kémet épít be a bűnszövetkezetbe.
4. Átvitt értelemben: Vizsgáló személy, aki egy állapot meglétét megállapítja, egy dolgot kifürkész.
A halottkém megérkezik a bűnügy helyszínére. A kém megvizsgálja az áldozatot.
Eredet [kém < ómagyar: kém < ősmagyar: kém, kuma (kém, kémlelő, megleső) < kínai: kien, kiem (les, kémlel)]
