Kárál szó jelentése
kárál (ige)
1. Népies: Tyúk hangot ad ki; kapirgáló vagy enni kérő tyúk elnyújtott, kissé érdes hangon folyamatosan szól.
A gazdasszony láttán a tyúkok kárálnak. A baromfiudvarban a tyúkok békésen kárálnak, kapirgálnak.
2. Átvitt értelemben, népies: Sokat, lármásan fecseg; főleg nő feleslegesen jártatja a száját.
– Ne kárálj már annyit! – szól rá az asszonyra a férje. Az asszony azonban elengedi a füle mellett a kérést, és tovább kárál.
Eredet [kárál< karál (kárál) < karr (hangutánzó) + -ál (igeképző)]
Lezárva 7K: 2012. március 20., 12:02
