Kártétel szó jelentése
kártétel (főnév)
1. Veszteség okozása; érték megrongálása, vagyon megrövidítése, ezzel ártva egy személynek, szervezetnek.
Helytelen a kártétel azzal, hogy becsapod a vevőt! A kerítésen át beszökő tolvajok révén gyakori a kártétel a cég ellen.
2. Anyagi veszteség; egy személy vagy közösség tulajdonában, vagyonában beállott rossz irányú, hátrányos változás.
A vihar okozta kártétel jelentős. A kártételt a biztosító téríti meg.
Eredet [kártétel < kár + tétel]