Kártevés szó jelentése
kártevés (főnév)
1. Veszteség okozása; érték megrongálása, vagyon megrövidítése, ezzel ártva egy személynek, szervezetnek.
Helytelen a kártevés azzal, hogy becsapod a vevőt! A kerítésen át beszökő tolvajok révén gyakori a kártevés a cég ellen.
2. Anyagi veszteség; élőlény okozta pusztulás.
A rágcsálók kártevése igen jelentős a gazdaságban. A kártevés ellen az egerek irtásával védekezünk.
Eredet [kártevés < kár + tevés]