Kárpótlás szó jelentése
kárpótlás (főnév)
1. Anyagi elégtétel; szándékosan vagy gondatlanságból okozott, illetve baleset folytán bekövetkezett kár jóvátétele, megítélt értékének megtérítése, illetve az ilyen címen fizetett pénzösszeg.
A légiutas kárpótlást követel az elveszett csomagjai után. A kárpótlást a biztosított felelősségbiztosítása következtében a biztosító fizeti ki. A bíróság pénzbeli kárpótlást ítél meg a kárvallott számára.
2. Vigasztalás; egy elszenvedett hátrány, sérelem, veszteség helyrehozására, pótlására adott, illetve kapott elégtétel, előny.
A fiú kibéküléskor egy doboz bonbont és nagy csokor rózsát visz kárpótlásként barátnőjének. Az önkéntes kárpótlás adása a felelősség felvállalását is jelzi az elkövetett hibáért.
3. Elégtételként adott érték, kapott értékes tárgy, pénzösszeg, vagy (anyagilag kifejezhető) előny.
Az államosításkor kárpótlás nélkül elvett vagyonért a rendszerváltás után kárpótlást kaptak az arra jogosultak. A kapott kárpótlásból újra boltot nyit a volt kereskedő.
